Bamako 2012
Írta: Boda Kristóf
2012. február 20. hétfő, 09:46

Egyesületünk több éves tervezése vált valóra amikor az idei (2012) Budapestbamako rally-n részt vehettünk. Bár az egyesületi tagságunkból csak 1 fővel képviseltettük magunkat, viszont az indulás és végrehajtás motorja az egyesület volt. 

Két hónappal az indulás előtt kezdtük el a tervezést és a csapatépítést. A fő kérdések a csapattársak, a költségvetés és a jármű típusa voltak...fontossági sorrendben. Végül több-kevesebb sikerrel minden összeállt a 2012. január 14-i induláshoz. Az autónk a Mitsubishi pajero 2,5 tdi wagon típus lett. ( 14 éves ) A majdnem lekésett és hóviharos start után jól vettük az akadályokat. 3 nap alatt elértük a spanyolországi Almeria kikötőjét, ahonnan átkompoztunk Marokkóba. Nem mindenkinek sikerült kijutni Európából, már az első 3 nap autópályája is sokakat a végső feladásra kényszerített.

Marokkóban az első napot hóviharal kezdtük, ami estére homokviharba ment át a sivatag szélénél. A túra kategória – melyben mi is indultunk – 80 %-ban nem ezt az útvonalat követte. Mi próbáltunk a versenyzők nyomában haladni, csak a megadott pontokat nem kellett keresnünk. Marokkó különleges vidékeit érintettük az algériai határ mentén. Az általános itiner 4 napra való élelmet és vizet kért mindenkitől és tartalék üzemanyagot kannákban. Ezt először kicsit túlzásnak tartottuk. De nem volt az. Ha valaki aszfalt úton teszi meg távot – merthogy lehet így is – annak nem szükséges ilyen tartalékot képezni. De aki a kalandosabb utat választja...annak létkérdés. Marokkót elhagyva Nyugat-Szahara kies területei következtek.

Valahogy ennek a több 100 illetve 1000 km-nek is megvolt a maga szépsége. Egy olyan hely ahol nincs semmi. Kicsit érthetetlen is, hogy miért kellett ezért annyit harcolni és elaknásítani a marokkói és mauritán hadseregnek. Persze azért ezis kiderült idővel. Foszfát és vasérc bányák. A Mauritániába való belépés - a senki földjén keresztűl - viszonylag simán ment, 1 nap alatt. A mauritánok nagyon kedvesek voltak. Innen kezdődött az igazi Afrika, a fekete Afrika. A Szahara itt a találkozik az Óceánnal, a homokdűnék a vízbe érnek. Ezen a parton autóztunk apályban 150 km-t. A Banc d' Arguin nemzeti parktól a fővárosig Nouakchott-ig. Nagyszerű élmény volt.

Mauritánia déli területein jól megfigyelhető volt a Szahara homokdűnéinek terjeszkedése. Szenegálba a Szenegál folyón való átkompozással értünk. Talán innen még feketébb volt Afrika. Megkezdtük a szavannán való vándorlásunkat. Itt már nem érintettünk utakat, csak az iránytű.... Kis települések, melyek talán sose láttak fehér embert. Nyugat szenegálban konkrétan nem volt üzemanyag a benzinkutakon, a nagyobb városokban sem. Szerencsénkre nekünk csak 200 km-t kellet kerülnünk emiatt, de nem mindenkinek sikerült ezt megoldani. Volt olyan csapat aki 2-3 napot várt arra, hogy valakitől tudjon üzemanyagot szerezni 1000 Ft/literért.

A Niokolo Koba nemzeti park volt a következő nagy állomás. A varacskos disznók a páviánokkal versengve próbáltak élelemhez jutni a rally részvevőitől. De ez sem fedhette el a gyér állatállományt, kelet-Afrikával összehasonlíthatatlan. Kb. 15 faj egy-egy példányát láttuk, csak mutatóba. Itt némi vitánk alakult ki a park határőreivel egy túristák által nem járt részen, arra vonatkozóan, hogy az ember bőrének milyen a színe, merre van Bissau és hogy fegyveres katonával nem érdemes  ordibálni. (nekem ez valahogy mindig kijut :)) Így lekéstük a Bissau-Guineai határ nyitvatartását. Másnap persze a szenegáli határőrrel kellet emelt hangon beszélnem, hogy kiengedjen minket szép országából. De a megoldást a “pöti kadu” jelentette. ( kis ajándékok, ...toll, sapka, füzet, póló stb. )

Utolsó napon örökbefogadtunk egy Bissau-Guineai falut. Kiosztottuk az adományainkat. Nagy volt az öröm, csak 10x annyit kellett volna vinnünk, de lehet az 1000x is kevés lenne.... Látni azt...amikor egy kicsi gyerek 5 éves, leveszi a 2 éve rajta lévő pólóját és ráadunk egy új fehér pólót....

A fővárosba innen már szinte egyenes út vezetett, déltán befutottunk a célba és lezárult a verseny. Este nagy ünnepség, a kormány megvendégelt minket. Sült csirke, sör ...amennyit bírsz. A készlet hamar kimerült. ( a fehér ember kicsit jobban bírja az alkoholt...:) Megható volt a kormányzat hozzáállása a Budapestbamakó rallyhoz, nagyon szerettek minket. Másnap pedig az autók egy része került a piacra és elindult szervezkedés, ki hogy fog hazajutni ?

Mi szerencsésen zártuk a rallyt, sikerült helyet kapni a napi 2 repülőből az egyikre, mellyel Dakaron keresztűl – ahol kijárási tilalom volt – hazaértünk pár nap múlva. Nagy tanulság volt ez a túraverseny sokak számára, nekünk nem kevésbé. Az autók 1/3-a nem ért célba, de nem ez volt a legnagyobb veszteség. Volt ettől két fajsúlyosabb kérdés is....

Az egyik Afrika maga, a mindennapjaival...a másik pedig mi magunk....